A megnevezés nagyjából az ezredfordulón alakult ki és a Deep és a Hard Trance sajátságos keverékét jelenti. Egyes trackek kifejezetten hasonlítanak egyik vagy másik műfajhoz.
A fentiekre azonban kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy a legtöbb esetben 4/4-es alapra építenek, bár gyakran nyúlnak breakbeat alapokhoz is a szerzők. A lábdob mellett gyakorta szerepel, még cintányér, konga vagy bongo ritmus, szintetizátoros alap, valamint egyéb ismétlődő kiegészítő effektek. A trackek tartalmaznak minden esetben egy-egy főmotivumot (amely lehet hangsúlyosabb, vagy kevésbé hangsúlyos) amit a szám szerkezetében felépítenek, és/vagy egyéb másodlagos motívumok is kísérhetnek. Egyre gyakrabban jelennek meg teljes vokálok számban, míg megalakulásakor a műfajban az emberi hang, legfeljebb mint effekt játszott szerepet.
Jelenleg a műfajok közül az első kettő örvend a legnagyobb népszerűségnek, de mivel az elektronikus zene folyton és dinamikusan változik ez változhat, újabb műfajok alakulhatnak, vagy süllyedhetnek az ismeretlenség homályába.
A műfaj legjelentősebb mai képviselői rendszerint a DJ-k, akik közül a legismertebbek például Armin van Buuren, Tiësto, Paul van Dyk, ATB, Ferry Corsten, Above & Beyond, Markus Schulz, Ex-plosion, Christopher Lawrence, Anthony Pappa, Kyau & Albert, Ronski Speed, . Az első trance darabok olyan előadók nevéhez fűződnek, mint Sven Väth, az Underworld, az Orbital vagy a Jam and Spoon.
A műfaj igazi műhelyei a különböző független kiadók, ahol rengeteg művész kap bizonyítási lehetőséget egy-két maxi LP elkészültéig, valamint ezek adják a nyersanyagot a Lemezlovasok munkájához. A legismertebbek: Hooj Choons, Black Hole, Whoop!, Quad Communications, Cyber, Choo-Choo, Telica, Nova, Stress, Hope, Platipus, Defected, Superstition, Baroque, Bedrock, Lost Language, Noom, Rhythm Syndicate, ID&T, Dragonfly, Bonzai, Overdose, Positiva, Xtravaganza, Perfecto, Kontor, Euphonic, Armada, Anjunabeats.